Kedves idetévedők...

Ez az oldal nem halt meg, csak aluszik, és álmában szépeket álmodik.

Hozok majd meséket még...

Meseértés

"(Boldizsár Ildikó a)... meseértés négy szintjét különbözteti meg: az első esetében az olvasó kívülálló, úgy érzi, semmi köze a történet szereplőihez. A második szinten a befogadó a szépekkel, a jókkal azonosul; a harmadikon pedig már a „rosszakban” észreveszi az önmagában rejlő rossz tulajdonságokat is. Boldizsár szerint ezután következik a legfontosabb, a negyedik szint, amikor a mese életünk alakítójává válik, a benne megfogalmazott üzeneteket átültetjük mindennapi életünkbe." 


Nekem sokat mond ez a pár szó, talán más is így lesz vele... 


innen

A fekete majom

Langur (forrás)

Hát, nem titkolhatom tovább, hogy ez a mese egészem magával ragadott, de nem is akarok kikerülni a hatása alól, amíg a végére nem érek. Itt is, ott is beavattam az asszonyokat a mese varázslatos világába, és nagy öröm, hogy sokakat magával ragadott, és csodálatos folyamatok indultak el. Ahol elkezdtünk babákat varrni - ahogy babák születtek, előtörtek a szüléstörténetek... persze nem lehet tudni, hogy a mese vagy a varrás miatt...

Íme A fekete majom meséje, olvassátok, meséljétek:

A fekete majom

Legközelebb és ebben az évadban utoljára június 1-jén, pénteken találkozunk a Grübedliben.
Akkor majd mutatunk babákat, baglyokat... ugye mutatunk? Kérlek, hozzátok el, mutassátok be őket!

A meséről...

A héten valaki kérte, hogy keressek néhány sort arról, hogy mit mond Bettelheim a meséről, a tündérmesékről. Van jó néhány kedves bekezdésem talonban, gondoltam itt is közzéteszem, hátha szívesen olvassátok. Gondlatébresztő mindahány, beszélgethetünk róla, ha elindít valamit... és több más szerzőtől...

„A sok évszázados – ha nem évezredes – szájhagyomány a meséket addig finomította, míg egyaránt alkalmassá váltak nyilvánvaló és rejtett jelentések közlésére – egyszerre tudnak szólni az emberi személyiség különféle belső rétegihez, és éppúgy beférkőztek a pallérozatlan gyermeki észjárásba, mint a felnőtt árnyalt gondolkodásába. …(a mesék) egyetemes emberi problémákat vetnek fel, mégpedig főként olyanokat, amelyek a gyermeket foglalkoztatják, a mesék a gyermek bimbózó énjéhez szólnak, bátorítják, fejlődésében, és ugyanakkor enyhítenek a tudatelőttes és a tudattalan feszültségeken. Amint a történetek kibomlanak, a tudattalan feszültségek a tudat számára hitelessé válnak, testet öltenek, és felmerül, hogy közülük esetleg ki lehet elégíteni azokat, melyek összhangban vannak az én és a felettes én kívánalmaival. … (a gyerekek) a meséket jobban szeretik minden más hozzájuk szóló irodalmi műnél.” (Bettelheim, A mese bűvölete, 2005)

„Minden mese olyan varázstükör, amely belső világunk valamelyik összetevőjét tükrözi, és azt az utat, melyet meg kell járnunk, hogy eljussunk az éretlenségtől az érettségig. Aki hajlandó belemerülni abba a mély igazságba, melyet a mesék közölnek velünk, először csak egy mély, csöndes vízfelületet fog látni, amely saját képét tükrözi vissza; rövidesen azonban felfedezi a mélyben lelke belső zűrzavarát, de meglátja azt is, milyen úton nyerheti el a békét önmagával és a világgal…” (Bettelheim, 2005, 320. o.)

„…(a mese) az végső soron mindig rólunk szól.  Mégpedig nem csak abban az értelemben, hogy mi vagyunk a hős királyfi, aki szembenéz a kihívásokkal, és hetedhét országon át, mindenféle veszéllyel megküzd, hogy megszerezze a királylányt vagy az aranyalmát, vagy visszahozza a Napot és a Holdat, amit a sárkány elrabolt az égből, hanem a mese összes többi szereplője is mi magunk vagyunk. Sőt bennünk található az a mitikus tér és mindazok a csodálatos dolgok is, amelyek közegében a cselekmény játszódik.” (Pressing, Az égig érő fa, 2009, 34. o.)    

forrás

„Létezett valamikor egy önmagában teljes ősmagyar  szellemi-vallási tradíció. …összefüggő és tejes értékű szellemi rendszert alkotott. Ez azt jelenti, hogy értelmezhető volt benne az élet minden fontos ténye, és rajta keresztül - e tradíció követésével és igazságainak megélésével – megvalósítható volt egy teljes és értékes emberi élet.” (Pressing, 2009, 23. o.)

 „A jó mesék nem életkorhoz kötöttek. Épp attól jók, hogy minden életkorban más-más jelentésük válik nyilvánvalóvá. A tündérmese gazdag árnyalataiból a gyermekek még nem értenek meg mindent, de kitartóan ragaszkodnak azokhoz a mesékhez, amelyek pontosan leképezik a bennük zajló lelki folyamatokat, s amelyekből ők is erőt meríthetnek. De a mese nem csak e miatt fontos a gyermek életében… az intellektuális képességek egyoldalú fejlesztése végzetessé válhatóan téves döntésekhez vezet az emocionális intelligencia, a szociális és művészi képességek kiművelése nélkül. A mese már kisgyermek kortól képes mind a négy szinten hatást kifejteni, méghozzá indirekt módon.” (Boldizsár, Mesepoetika, 2004, 18. o.)

"A jó mesemondó számára a mese nem fikció, hanem megtörtént esemény, amely nem maradhat titokban, és nem mehet feledésbe. A mesemondó kötelessége, hogy megőrizze és továbbadja a rábízott történeteket, de ne fejtse meg a titkukat.” (Boldizsár, u.o., 104.)

„A mese lelki támasz, az erkölcsi örökség áthagyományozása, minden mese a tiszta tudat eléréséhez vezet, de más-más úton. Az Égig érő fa csúcsára igyekszünk, oda szeretnénk eljutni. Mi a különbség a keleti és a nyugati mesék között? A keleti mese a tudattal, a nyugati mese a tudatalattival dolgozik. A keleti mesében a probléma szólítja meg az embert, a nyugati mesében a hős indul el, ő teszi fel a kérdéseket, a képzelet és az ambíció lendíti mozgásba őt, céltudatos. A keleti mesében nincsen ilyen, ott a hős csak úgy elindul és egy váratlan, meglepő dolog történik. A keleti mesében van egy kereskedő, aki elveszít mindent. Nincs jutalom, nem tudja irányítani a sorsát, ott egy istenség vagy egy sorsmotívum oldja meg a dolgot, a keleti mesében nincsen jelen a természetfeletti, inkább novella meséket találunk. A nyugati mesében a szegénylegény, vagy a királyfi indul el, a leendő királyság ígéretével, a történet végén ott várja a jutalom. A nyugati embernek csak a nyugati mesék tudják megadni a legvégső válaszokat. A terápiában megmásszuk az Égig érő fát, amely utazás során az ember rákapcsolódik a rendszerre, felfedezi az összes elemet ebben mesevilágban és a fa csúcsára érve meggyógyulhat. A függőleges, vertikális tengelyen való mozgás fejezi ki a kilábalást a problémából, a gyógyulást. Ha elakadás van, meg kell keresni, hogy mi az oka, miért nem tud továbbmenni.  Ezért van az, hogy horizontálisan, szintenként is be kell járni a fát. A mesétől minden mozgásba jön, finomíthatóak az érzékszervek. Hihetetlen részletgazdagság van a mesékben, mozgásba lendül a képzelet. A mesében mindig háromszor lehet próbálkozni és a harmadik fázisban számunkra a végső rendezés már csak a magyar - és minden népnek csak a saját - mesekincsből merített elemekkel lehetséges, csak ezeket követve érhető el a tiszta tudat, a megvilágosodás.” (Saját jegyzeteim alapján, Kelet és mese előadássorozat, Boldizsár Ildikó előadása, Buddhista Főiskola, 2009. szeptember 28.)

Áprilisi találka: pénteken, 20-án

Változás!!! Április 20-án találkozunk legközelebb!

A márciusi meseeten fonalat, kavicsokat hívtunk segítségül. megidéztük Mehrbanu meséjét (Mesék Anyákról...).
Ezen az estén egy anyáról meséltem, aki el tudta engedni a fiát, ahogy ígértem is...

Itt elolvashatjátok. Tyer-okis, a Virágok völgye

Forrás

A Nap leánya meséket már négy népnél is megtaláltuk, arról is beszélgettünk... Kíváncsiak vagytok rá?

Hamarosan újra találkozunk - március 9-én, pénteken

Mindenkit várunk a Grübedli Játszóházban pénteken este 18.30-tól 20 óráig. Aki tudja, hozza el az elkészült baglyokat.

Lesz mese egy anyáról, aki el tudta engedni a fiát, hogy az mindent megtanulhasson... s a fiúnak útitársa lesz egy...

forrás

5. találkozó: A tehénanya és más mesék

"Ez nem annyira tanfolyam, mint inkább együttlét, közös élmény, mesehallgatás és közben megpróbálunk beljebb jutni az archaikus tudásba, térbe... Már volt, hogy megtörtént, remélem máskor is sikerül :-)." Idézet tőlem....

Leges-legelőször megpróbáltuk felidézni a múlt havi meséket, A zöld madár (A Nap lánya, Ilalo Calvino) és Szépséges Vaszilisza meséjét. Felidéztünk képeket, illatokat, hangokat... aztán jött persze minden más is. Érdekes volt és azt gondolom érdemes mindenkinek újraolvasnia, mindig akadnak, felbukkannak új és új kincsek az újabb és újabb találkozások alkalmával minden mesében.

Végre munkához is láttunk, habár van olyan lelkes asszony, aki az első perctől folyton-folyvást köt vagy horgol, de most együtt varrtunk bölcs és igazán kedves baglyokat. Eddig is adtam házi feladatot, de azt remélem, ha együtt öltögetünk, hurkolunk, akkor még többen rákapnak az alkotás ízére. Ha arra vagytok kíváncsiak, hogy milyen is volt az este, akkor azt hiszem bármilyen általam írt beszámolónál többet ér az alábbi néhány sor:

"Köszönöm a tegnap estét, nagyon klassz volt. Tudod, nekem nem nagyon mennek ezek a kötős-horgolós dolgok, mégis nagy siker volt, hogy megcsináltam azt a baglyot, illetve nem csak a produktum, hanem hogy ott együtt csináltuk ezeket a kézimunkákat. Gondolom, ez úgy működik, hogy ha valamilyen kézi - vagy bármilyen munka - jól megy, és be van járatva, és nem kell annyira odafigyelni, akkor megy az odafigyelés is (hisz a régi falusi munkáknál is így volt, automatikusan járt a kezük, nem nagyon kellett koncentrálni, gondolom én), de hát bele tanulok én is majd. Rájöttem, hogy én az ilyesmire sajnálom is az időt - és bár tudom, hogy nem valószínű, hogy ez lesz majd az erősségem, mégis fontos dolgot tanultam tegnap - hogy mennyire nem tudok ott lenni a mostban, hogy mindig sietek, és valahogy ez a kézimunkázás meg a jó közösség segített, hogy egy kicsit leálljak. És a varrás fontos része volt ennek.

A mesék is nagyon jók voltak, bár mindig az az érzésem, hogy milyen jó volna tovább beszélgetni róla, továbbgondolni még...  tényleg jó lenne még átolvasgatni a szöveget."  (Maja)

Elhangzott még A tehénanya (Mesék anyákról) és ráadásnak, varrogatás közben a A Nap lánya (A Nap lánya, Italo Calvino).

Egy jó anya...

...pedig a mesékben alig vannak jó anyák. Még titok, de holnap kiderül...

Forrás

Várom a mesevándor asszonyokat. Ha készült baba, akkor hozzátok el, kérlek!