2011. október 9., vasárnap

Anyaságom mesékből öltve...

Horgolok...

Anyák lettünk, mint eddig minden élő szülője ezen a világon. A szülés elindított bennünket egy úton, amelyen előttünk megszámlálhatatlanul sok asszony járt, kitaposva előttünk egy ösvényt. Erre az ösvényre mainapság nagyon nehéz rálelni, nehéz megtenni akár az első lépéseket is... mára szinte áthatolhatatlanul sűrű szövedékkel benőtte bozót, bokrok, a feledés homálya borítja árnyékba az anyák, az anyaság útját.  A hübrisz, a mindent jobban tudás gőgje megvakította a közeli múlt asszonyait, megszakadt a bölcsesség áthagyományozásának sok ezer éves láncolata. A kor, amelyben élünk, mást üzen, mást diktál, mást harsog… megpróbálja elhallgattatni a bölcsesség szavát, át akarja írni azt a történetet, amelyben útmutatást hagytak ránk az előttünk élt-halt anyák, ősanyáink.

Néhány hét alatt megpróbáljuk megkeresni ezt az ösvényt, megpróbáljuk meghallani a suttogást, amely eligazít, hogy merre menjünk, kire, mire hallgassunk. Ehhez hívjuk a népmeséket és az asszonyi lét elválaszthatatlan kísérőit: a tűket (varró-, kötő-, horgolótűket), textileket ( a legjobb, ha a család levetett holmijai születnek újjá kezünk alatt), fonalakat. Rongybabákat, babakelengyét készítünk, közben észrevétlenül megtanuljuk az alaptechnikákat, a kötés, horgolás, szövés, a kézi varrás alapjait. De (legesleg)elsősorban elindulnak lábaink a rég keresett ösvényen, és – szívből remélem – merítünk az archaikus asszonyi bölcsesség kútjából, amelyre olyan régóta szomjazunk. Az útikalauzunk a „Mesék anyákról” című Boldizsár Ildikó szerkesztette mesegyűjtemény lesz.
Anyaságom, mesékből öltve…


Köszönöm Kerekes Valinak, hogy hitt abban, hogy meg tudom csinálni, ha egyszer nekikezdek! Köszönöm mindazt, amit tőle tanulhattam!
Köszönöm Boldizsár Ildikónak  a bátorítást, és mindazt, amit tőle tanulhattam, kaptam!
Köszönöm Hoós Gabinak, hogy megkeresi azokat az édesanyákat, akiknek pont erre van szüksége... és hogy vendégül lát minket csodás játszóházában!

Köszönöm a meséknek, a magyar népmeséknek, hogy megtanítattak arra, hogy sorsom van, nemcsak életem.

Hol? Grübdli Játszóház
Mikor? Először 2011. október 14.-én, pénteken 18.30.-kor, majd havonta egyszer
Jelentkezés itt. A foglalkozás 10 fő felett indul el.

6 megjegyzés:

  1. Ó Gabi!! Ez nekem született!! De elérhetetlen a távolság! Nagyon sok sikert kívánok és remélem egyszer errefelé is jársz!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztosan lesz majd valahol, valamikor egy csoport, ami pont jó lesz Neked is, Kata! Ott várlak!

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Köszönöm Julcsi! Ha mindent, akkor téged is bele! Te mikor jössz? :-)

      Törlés
  3. Gabi, mesélj, mi újság? Elindultatok? Szívből remélem, hogy igen... annyira szükség van az ilyen kezdeményezésekre, nem, az ilyen személyiségekre! Szeretem a színeidet! Itt is mondom, csak most kicsit más értelemben...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szentpyr, kedves, ezt valahogy csak most látom... :-).
      Igen, elindultunk és szerintem nagyon is benne vagyunk a sűrűjében, remélem a többiek is úgy érzik...

      Igen, az is jó lenne, ha úton, útfélen, házban, mezőn, mindenhol mondanák és hallgatnák a mesét, a népmeséket, s merítenének ebből a szépséges, titokzatos tudásból. Bizony!

      Törlés